2014.07.22. 22:28, Gini
Egy szó lehet egy könnycsepp, mely álomba ringat az este, fejemet párnába temetve.
Egy üveggömbbel nézek szembe, fájdalmamat körülölelve.
A setét éjszaka suttog a fülembe, régi emlékeket felemésztve.
Kiáltanék, de nem tudok, csak erőtlenül suttogok.
Hangom a feledés ködébe merül, a fájdalom tengerén legbelül.
Nem tudom mit tegyek, csak a sötét sarokba pityergek.
Elmúlt a boldogság, egyedül maradtam, csak a fájdalom maradt örök társam.
Ő velem van ha kell, ha nem, fejemből kiűzni, néha lehetetlen.
Most üres vagyok legbelül, a szép pillanat elrepül.
Szeretném, ha visszajönne, újra és újra átmelegítene.
Ha az esti csillagokat nézem, azokra a pillanatokra emlékszem.
Akkor igazán boldog voltam, de az a pillanat elillant.
Nem akarok remélni, nem akarok egyedül lenni…